Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Kelj fel és járj!

Minden nő és ember életében előfordul, hogy krízisen megy keresztül, azt, hogy mi különbözteti meg a krízist a depressziótól csupán az idő, amit benne töltünk határozza meg elgondolásom, tapasztalatom szerint.
Krízis lehet bármilyen váratlanság, amire nem vagyunk érzelmileg felkészülve, s így eszközünk sem nagyon van annak kezelésére, illetve, ilyen esetekben jönnek fel a szülői minták, negatív, pozitív egyaránt, mint megoldás, átmeneti lehetőség, egy helyzet kezelésére. Elsősorban az a szülő, nagyszülő, rokon, cselekvő mintája, akire tekintélyszemélyként néztünk gyermekkorunkban. 


Az első vetélésem, ami pont a születésnapomra esett, okozott először hatalmas vihart a lelkemben. 1378454_548482461890336_14591899_n.jpgÉrtettem mi történik, fizikailag, azt is tudtam, hogyan oldjam fel a veszteséget lelkileg. Ami nagyon nehéz volt ebben a magány érzése volt, illetve az elhagyatottság, az hogy magamra maradtam az érzelmeimmel, a fájdalmammal, a veszteséggel. Tk. Senki nem volt aki értő módon tudta volna kezelni ezt a helyzetet a szűk környezetemben, emlékszem Réka a legnagyobb lányom ellátása volt az egyik támpont abban, hogy nem omlottam össze teljesen. "A gyerekemnek anya kell, mégpedig elég jó anya"
Ekkor már legalább 2 éve foglalkoztam önismerettel, megértettem mi zajlik bennem lelkileg kb. tudtam azonosítani, mi származik édesanyámtól érzelmileg, a veszteségkezeléshez való hozzáállásomból, a napi dinamizmusból, pörögni, tenni a dolgom, mert a gyereknek, aki él anya kell, Ő régen ezt adta át nekem.
Aztán előbányásztam a csecsemőápolásban fellelhető ismereteimet, hogyan lehet lekötni a gondolatokat, úgy hogy ne egy dolgon kattogjanak, ami itt első sorban az önsajnálat, a veszteség volt. Ugye érdekes? Pedig ugyanaz a módja annak, hogy az agyunkat kikapcsoljuk, mint annak idején a felfedezés időszakában éltünk. Persze csecsemő koromban a felfedezés, a kaland hajtott előre, nem a krízisből való kilépés.  A csecsemő mozgásfejlődése során a mászás, forgás a kézzel való a babrálás kötötte le s kapcsolat egy fókuszra az agyunkat. Felnőttként már más cselekvéseket keresünk magunknak. Én jelen esetben a kézimunkát választottam, rajzoltam, varrtam, a mai napig ha alkotok az agyam nem gondolkodik, sőt, ha gondolataim támadnának -figyeld a szót :) - biztosan elrontom, amivel foglalkozom. Kiesek a flow állapotból, s megszakad az áramlás.
Az önértékelésemen is javítani kellett. Az életem a vallásosság köré fonódott már kicsi gyermekként is, finom puha és melengető érzés volt megtalálni a kapaszkodót egy imában, a templom csendjében, a tömjén illatban. S egy idő után felfedeztem, hogy ebből ered egy mély spirituális erő is bennem. Anival készült beszélgetésben szót is ejtünk erről.
[Itt olvashatod] Egy olyan környezetben, ami nem elfogadó, nem támogató, elég nehéz önbizalmat kovácsolni.
Egy módja akadt mégis, az hogy a kritikus megjegyzéseket megvizsgáltam, valóban úgy van -e ahogyan mondják? Ha igen, korrigáltam, ha nem akkor igyekeztem nem törődni vele.
Egy éjjel nagyon furcsa élményem, álmom volt, az Angyalaim -őrangyalok- komoly gyógyító munkába kezdtek, itt jöttek lendületesebb változások, a lelkemmel való teljesebb kapcsolat, a belső hangom felerősödése, s elindultam egy holitszikus gyógyítás felé vezető úton is, kineziológiával, homeopátiával és bábasággal kezdtem foglalkozni, célom volt a gyógyítás, ha széles körben nem is, a gyerekeim, családom körében mindenképp. A betegségeik idején rendszeresen, a gyermekorvossal egyeztetve alkalmaztam,  nagy kedvenc lett, a betegségek könnyebb megoldására.
A gyermekeim sok erőt és feladatot adtak saját magammal kapcsolatban spirituális és önismereti fejlődésem gerincét adták.
A válásom alatt, sok és nehéz problémával kerültem szembe, számtalan kérdés és kétség vett körül nap, mint nap.
A baráti társaságomnak köszönhetően újra kezdtem verseket írni, sok esetben ez terápia volt arra hogy feldolgozzak, megértsek magamról, a lelkemről folyamatokat. Az oldal ami mostanság lett 4 éves, is ezért indult el, hogy osztozzak a barátaimmal, az alkotás adta örömben, sikerben. Tehát, megoldásokat és sikerélményt adott. A rajzolás elmaradhatatlan része lett az életemnek -a fent írtak miatt- s a varrást is egész profivá fejlesztettem, édesanyámnak és barátnőmnek köszönhetően. A hímzés az alkotás ezen módja egész más világokba vitt. Az ősiségem, magyarságom felé, amit családi származásom végett, nem, vagy nehezen tudtam felvállalni. A munkáimban maximálisan visszaköszönt.
A nehezebb időkben másként is kedveztem magamnak, mert minden pozitív megerősítésre szükségem volt magam felé, egy-egy jelentéktelen aprósággal is megajándékoztam magam, egy tollal, egy új csomag színes ceruzával, egy-egy csattal, hajgumival, csupa olcsó -mert erre volt pénzem- hasznos és haszontalan, de örömet adó holmival, amivel értékeltem önmagam, a kitartásom, az állhatatosságom, a lényem, a helytállásom.
A munkahelyemen szívesen fogadtak vissza, ez külön öröm, és óriási kihívás is volt egyben, mert több, mint 8 évet töltöttem otthon a gyermekeim nevelésével egyhuzamban. Örültem az önálló jövedelemnek, annak, hogy az életem anyagi oldalon nem megalapozatlan.
A következő nagy változást a gyermekeim apjukkal való kapcsolata, a kéthetenkénti láthatás biztosítása volt, tudatosan kerültem az otthonlétet, mikor elmentek hozzá, a házimunkába való menekvést, erre az időre minden alkalommal elmentem otthonról, kirándulni, strandra, tanfolyamra, olyan helyekre, ahol régen jártam. A nagyobb falat az életemben a lányok apjukhoz való kerülése után jött -szerintem átmeneti-a gyermekeim elvesztése és távolsága adta.
11231147_880156342020034_4125255782847028024_n.jpg
Nehezen bírtam az első fél évben, aztán megtanultam távolról szeretni, lélekkapcsolódni egy-egy imával, gondolattal feléjük. Külön öröm számomra, hogy bölcsen és korukhoz képest éretten állak a változásban, s mégha segítséget is kell igénybe vennünk, már jól vagyunk.
A felhalmozódó plusz időt új feladatokkal és ismeretségekkel töltöttem ki, tagja lettem az Érdi Vásárt szervező körnek, az Éltető Értékeinkért hagyományőrző egyesületnek. Más irányt és új utakat nyitott elém az élet. Az anyaságom más minőségű megélése sem egyszerű érzelmileg. Időnként béranyának vagy petesejt donornak nevezem magam....s ilyen esetben csak tényeket közlök, mert az élet ezt hozta. Ennyit a személyes megélésekről, történetről.


Röviden összeszedem hogyan álljunk lábra a krízisből:

 

- értékeljük magunkat, minden helyzetben

- lepjük meg magunkat időről időre

- tudatosítsuk, hogy jelen életünkben kik vagyunk, s ehhez mérten álljunk ki magunk mellett.

- értékeljük a helyzetet változásként, úgy hogy tudjuk, csak jobb lehet annál, mint ami volt.

-kezdjünk el új dolgokat kipróbálni, tanuljunk valami érdekes, számunkra fontos dolgot,

amiben kiteljesedhetünk.

- vessünk számot az életünkkel és arra törekedjünk, hogy hosszútávon mi az előnyös, a jobb számunkra, környezetünk számára.

- néha legyünk kicsit "önzőbbek" használjuk jobban az életösztönünket, ha ütnek üssünk vissza -persze csak képletesen-

- vegyük észre a jót is az életünkben, ha kell írjuk fel összegzésnek egy lapra, hogy lássuk van pozitív oldala a változásnak, mert minden mélypont, krízis, betegség egy változás kezdete.

- használjuk a kreativitás adta lehetőségeket, írjunk, akár naplót is, az önismeretünket az események feldolgozását segíti,

-rajzoljunk, akkor is, ha úgy érezzük eleinte, hogy kb. a 9 éves gyerekek is jobban rajzolnak, mint mi. Az a rajz a mién, értünk, rólunk, nekünk szól.

-tanuljunk meg hímezni, varrni, kötni, horgolni, csupa női dolgot aminek kézzelfogható, szemmel is látható eredménye van.

- merd kifejezni az igényeid magaddal szemben önmagad és mások előtt

- állj ki magadért úgy, hogy ne süllyedj önmagad színvonala alá, de ha megesne sincsen semmi baj, gondolj  a hozott családi mintáidra.

-tudatosítsd magadban: minden úgy történik ahogy éppen a legjobb, a természet a legtökéletesebbet hozza ki minden helyzetben, akkor is, ha ez látszólag "rossz". Genetikai kódjaink is erre vannak ráállítva, gondolj a dns sejtek egyesülésére)

- légy olyan emberek társaságában, akik elfogadnak, szeretnek, erősítenek.

- került a negatív, lehúzó személyeket.

- mozogjunk rendszeresen, bármit, ami jól esik.

Remélem személyes élettörténetem és megoldásaim segítségedre lesznek :)

Áldott úton járást!

Lenóka (Petrovics Rita)



 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kapcsolatfüggőség gondolatok

(P.Rita, 2015.05.21 12:39)

Kalo Jenő

"Se vele se nélküle"! Miért alakult ki ez a mondás? Azért, mert, ha egy ilyen kapcsolatban vagyunk, se elengedni a másikat, se megmaradni a másik mellett, képtelenség.
Biztos ez? Egy biztos kötelékek és játszmák tarkítják az ilyen kapcsolatot és nem az egymás őszinte elfogadása. Gyakran a szenvedély nagyon erős, de az élet mindennapi gyakorlatában nagyon nem egyeznek. Talán nem ártana szembenézni Önmagunkkal és megkérdezni, hogy mi az értékesebb számunkra, ha a szenvedély akkor az igényeinket lejjebb rakni a hétköznapok gyakorlatában. Vagy fordítva. Mindenesetre, ha így marad a helyzet az mindkét embernek, sőt gyakran a közvetlen közelben élőknek komoly szenvedést okoz.
Van amikor nem működik az a közmondás, hogy a kecske is meg a káposzta is. Van amikor dönteni kell!"

Az ember élete folyamán többnyire MÉRLEGELve (MÉRLEG-ELVE!!)dönt, azaz latolgat, számolgat, mi hogyan lenne kedvező, hogyan lenne a saját nézőpontjából egyensúlyban a történés. A mérlegelés egy részről idő nyerés -a mérleg általában billeg mielőtt megáll -persze nem a digitális fajta
tongue hangulatjel
- Az első házamban a mérleg kap nagyobb teret, elég teszetosza, mások szerint időhúzó, elindulni nem merő tipus vagyok.
Nos, a mérlegelés során akkor tudunk jól dönteni, ha értékelünk is. Elsősorban MAGUNKAT kellene értékelni ahhoz, hogy másokat is tudjunk értékelni, s ennek megfelelően tudjunk dönteni pl. Jenő Kalo mai elmélkedésre szánt sorai indították útjára bennem ezt a szóörvényt.
A se vele, se nélküle kapcsolatban nem tudjuk magunkat és ezáltal a másikat sem értékelni -lásd a mérleg ÉRTÉKEKET mutat- a válásom miatt rengeteget mérlegeltem
grin hangulatjel
ezért hoztam meg egy döntést, ettől sokkal felszabadultabb és nyugodtabb lettem, mert értékeltem magam, a személyem, az életem a volt férjemmel a kapcsolatom, ha értékelnénk magunkat és egymást mindketten, nem fajult volna oda a dolog, ahova elfajult. Méltatlan az emberi mivoltunkhoz, a gyerekeinkéhez méginkább. A mérleg jegy alapvetően a párkapcsolatot szimbolizálja a horoszkópban. " E csillagjegy szimbolizálja a párkapcsolatot, a válást, így ennek tükrében a más jegyűekben is mély nyomokat hagyott." [http://www.steinergergely.eoldal.hu/…/szaturnusz--2015.ix.1…] Az élet mindig egyensúlyra, rendre, harmoniára törekszik, ahogyan a mérleg is. Érdemes végig gondolni az életünket, s elfogadni úgy, ahogy most van és úgy általában is mindig EGYENSÚLYBAN van és arra is törekszik, hogy abban maradjon.
Lenóka P.Rita

Re: kapcsolatfüggőség gondolatok

(P.Rita, 2015.05.21 12:42)

Saci barátnőm gondolatai:
Évek telnek el úgy, hogy minden nap teremtünk vmi szépet magunk köré - néha picit, néha nagyobbat. Nem mérlegeljük, ki mennyit tett bele és milyen áron, mert akkor nem fontos. Aztán megint eltelnek évek ... rájövünk, hogy változunk, és "menekülünk az időtől félve". Úgy teszünk, mintha ezt értenénk, és ugyanúgy próbálunk teremteni dolgokat, mint rég. De már másképp sikerül. Akkor jó, ha meglátjuk emögött, h a másik jelen-léte bizonytalan, bármikor elveszíthető. Nem kapjuk meg az időtől azt az előjogot, hogy "jár nekem, az enyém"... csak örülhetünk a véletlennek h most itt vagyunk. (J.Saci)



Re: Re: kapcsolatfüggőség gondolatok

(P.Rita, 2015.05.21 12:47)

Egy férfias megközelítése az életnek Kunó tollából

http://csillagmag.hu/irasok/meddig-tart-az-elegedetlenseg/