Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Zongorakoncert

2013.11.09

 

644341_10201889849503309_1073471698_n.jpg

 

Zongorakoncert

  

Leütötte a kottából
leolvasott hangokat a zongorán;
Kevély tekintete végigpásztázta a
hallgatóságot.
S mosolya mögül előbúj férfiúi
Sármos bensője.

Öröm volt ránézni.
A nő a sorok közt ült, s a
mozdulatait figyelte.
Tetszett a test játéka,
az ujjak finom mozdulata.
Az összhatás.

Egy passzust játszott
a férfi, könnyeden
Basszus hangon
s néha elérte a felső
hangokat
melyek felrázták a
rémült hallgatóságot.

Nagyon hatásvadász volt.
Egy virtuóz, ki mesterien bánt
a hangszerrel, a hangokkal
mik, hol lágyan peregtek
hol pedig dörrenve sújtottak
a légbe.

 

A koncert végén a
Terem kiürült, s
Maga maradt a
zongora mögött.

Megoldotta nyakkendőjét
  mellénye gombját,
S újabb dallamokat
hívott életre a
hangszerrel.

Nem vette észre, hogy
Valaki az ajtó mögött
meghúzódva hallgatta
s gyönyörködött
a virtuóz játékában.

Ez most egészen más volt,
mint amit a közönség
előtt mutatott.

Szép, lágy szerelmes
dallamok szóltak
A nő az ajtó mögött
könnyekre fakadt tőle.

....................

 

 

A férfi egész belefeledkezett
A játékba,
egyre könnyedebb és
érzékibb lett.

A nő az ajtó mögött
Egyre csak zokogott,
mintha a szívét tépnék
a dallamok.

Emlékezett,
  sfájt az emlék.
A hangszer annyira
hangos volt,
hogy a nő keservét
melyek szanaszét gurultak
belőle, a fájó tépett, sebzett
szívéből,
nem lehetett hallani.

Aztán egyszer csak
abban maradt a dal.
S immáron a dallam
"csendje" utat engedett
egy másik csendnek.

A férfi meglepetten
állt fel, s a kijárat
felé sietett.
A nő térdepelt az ajtó
mögött, arcát a kezébe
temette.
Hosszú haja a vállára omlott,
vörös színű lakk táskája
  akarjáról a földet érte.

A csinos öltözetben
egész furán festett
ott a sötétben.
A férfi nézte egy darabig,
A nő ebből semmit nem

érzékelt,
teljesen elborította a fájdalom,
  a bánat.


...................................

A férfi, még nézte egy
darabig a síró nőt
nem szólt hozzá.
Észrevétlen maradt.
Aztán visszafutott
a zongora mögé
és újabb játékba kezdett.

Maga sem tudta
cselekedetének okát
csak azt, hogy most
valamit adnia kell még.
Oda kintre az ajtó mögé
az ismeretlen nőnek.

Átadta magát a hangoknak
S a nő lelke
egyre csak nyílt és áradt
a könnyein keresztül.
Érdekes párosítás volt
kettejük lélektánca,
ami a két pont közt
félúton találkozott.

A zene mélyült és lassult
A nő lelke pedig elcsitult.
Majd újra felgyorsult
S a nő immáron mosolygott.
Bement a terembe
S leült a hátsó sorban
S gyönyörködött a muzsika
hangjában.


..........................