Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

X és Y

2014.05.28

10322721_652235534814068_681521351457947364_n.jpg

X és Y

Belepirult a nap a lombok tövében az estébe
kerekded úszó fényeit a fellegek ringatták, szürkéskéken, bodorodón. A langyos lég meg-meg rebbentette a fák koronáját.

Csillós szempillái magukhoz ölelték az utolsó napfény elnyúló sugarait, a szeme beitta minden cseppjét.
Leült, arcát a fényen ringatta, s közben azon tűnődött, vajon hogyan van az életben az, hogy a hamis erősebb és áhítottabb, mint a való, az igaz. Egy szinten nincs kétség és tisztátalanság, nincs magány, a minden ölel körül a végtelen pillanatokban, mindenkit s valami különös óda vagy dallam kúszik fel a szívből a tudatba. S hallani a hangjait, furcsa, sejtelmes és ismerős mindez. Hogy honnan is...igen, magzatkorra emlékeztet...
Az Édesanya ringató ölére, arra a melegre és hangáradatra amelyben ott virongott az élet, a pulzáló erő, benne úszott a végtelen minden trillája, melege, hulláma, íve.
Ott lebeg benn a végtelenben egy test, s valahol körötte a lélek.
Az óceán lélegzése és ringató kéksége öleli a szív lobos, piros tüzét.
S a hangok sejtetőn zúgnak, búgnak, az univerzum lüktetése, minden sugara; titkos kódok rendszere zárja s nyitja a réseket.
Fodros hullámokat indikál az időtlenség és integrálja a sejtek millióiba az impulzust, a vibrációt.

Már egészen este lett, hűvös takarót vont magával a köd, s a csillagok áttetszettek a sejtelmesen olvadó fehérségen, a Hold mosolya cinkosan, pajkosan zendült meg a horizonton, festett egy másféle színt a csillagtengerre.
A fák felértek a csillagok hegyéig, vagy legalább is a kőről nézve így tetszett ki a nézelődők számára, hogy a fák koronáján csillagékkövek vannak.

Egész futurisztikus élményt adott a bámészkodó számára, vajon hányadik létsík és hányadik dimenzió szeglete ez a saroknyi rész mely a szeme elé tárul? S vajon ez az X vagy az Y rezgése mely zárja a teret, egyáltalán van e X és Y rezgés? Mi az hogy sík, mi az hogy rezgés, frekvencia? Eljátszott a gondolattal, huncut mosoly bujkált a szája szegletében, s képzeltében csavaros spirálon milliomnyi adat és impulzus cirkulált a jobb agyféltekéjének járataiban. Furcsa bizsergető érzés volt a tenyerében, forró és mégis hideg.
A lábai már egész elgémberedtek a sok üléstől, lassan kinyújtotta őket és megmozgatta a lábfejét, apró hangyák szaladgáltak fel s alá benne, a zsibbadtság hamarosan elmúlt s lábra kapott szökkent egyet- egyet jókedvűen, s a varázslatok bűvöletéből megtérve ismét a földi síkon járt.

Lepergett előtte a fél élete, furcsa, fel sem fogta, hogy újjászületett röpke fél óra alatt míg elmerengett a valós és valótlan látszatok illúzióján. Az X-en és az Y-on....a hullámokon és rezonancián, síkon és téren. Boldogság sugárzott a szeméből, s legszívesebben táncra perdült volna.

Lenóka