Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Szentség

2014.01.26

Szentség

Reszketeg csillagokat húzott elő az éjjel királykék palástjára.
Az Angyalok kitárt szárnyakkal ücsörögtek egyik-másik tetején.
Nézték a Világot, melyet őrzitek.

Néha-néha megrebbentették a szárnyukat, akkor valami olyan történt, amit ember nem érthetett, csak az Isten.

Mély csendesség ült a tájon, nagy pelyhekben hullt a hó.
A fiú és a lány a lovasszánon közelebb húzódtak egymáshoz s egymás melegében ringatóztak.

A szán csilingelve suhant a porhóban s a paripa mely húzta, vígan lépdelt s időnként nagyokat prüsszentett.

Az erdő csendes volt és sejtelmes. Egy szarvas szökkent a tisztásról elébük.
Büszke fejét feléjük fordította, ekkor a ló megállt, s hosszan nézte a szarvast, melynek fején gyönyörű agancs díszlett.

A szarvas biccentett, a paripa visszaintett neki. S a szarvas elindult komótos léptekkel a szán előtt, s a ló megindult utána.

A fiú és a lány álmélkodva nézték, s még közelébb húzódtak egymáshoz a meghitt csendességben, s a természet adta csodában.

Nem sok volt már az útból hazáig. Ekkor valahonnan a messzeségből dobszó hallatszott. Ettől a szarvas megriadt
s nagyokat szökkenve eltűnt az erődben. A ló megállt, s hosszan nézett utána.

A messzeségben feltűnt a hajnalcsillag ékes fénnyel. S köszöntötte az est vándorait.
A hold már- már eltűnt az ég peremén, az angyalok titkokat súgtak az arra nyitott szíveknek.

Áldást és békességet hozva az emberek közé az égből, ajándékba.
Az Atya színében jártak a titoktudók, fehér-arany palástban boldog, békés szívvel.

A fiú és a lány is égküldött volt....messze csillagokból érkeztek az ősi SzerElemből..........hallo
tták azt, amit az Ég súg a csillagok fényén át.

A ló megállt a kis házikó előtt, a két alak kilépett a szánból, egy aprócska ember jött elvezette a lovat. S egy másik bekísérte a vendégeket átmeneti hajlékukba.

Az este csendesen telt s az Angyalok gyűrűjétől védetten fordult meg az idő kereke felettük.

13.12.23.