Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Szarvasok útja

2012.02.24

 

 

csodaszarvas_by_kornera.jpg

Szarvasok útja

(rege) 

Elindult, hát a patak mentén, a hegyre fel.

Szarva közt a napkorong ragyogott.

Méltóságteljesen lépkedett.

Magába szívta a friss tavaszthozó szellő üde illatát.

 

Kisvártatva megállt, s visszanézett.

Nem mozdult semmi sem alant a tájon.

Egymaga volt.

Csendes békességgel lelkében fölfelé indult,

A Forráshoz,

Nap Apához az Égi útra, a keskeny ösvényen.

 

A tájban hűvösség fogta körül, pára.

 De a Nap melegen sütött.

Imitt- amott némi üde zöld zsendülés

Mutatta magát.

Aprócska levelek, kis virág kezdemények

hajtásai.

 

Egyszeriben mellé tért valaki,

Kedves barna szemében

Béke volt és csendesség.

A magány csendessége, ahogyan az övében is.

 

Így lépdeltek tova ketten, az Ösvényen

Az Égi úton a Forrásba.

12.02.24.

Lenoka