Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Merengő

2012.02.07

 

Merengő

(rege)

imagescax402n4.jpg

 

S csak nézett a lány vágyakozva, merengő tekintetét az égre szegezte, s várt.....

Nem tudta kit, nem tudta mit, de szívében érezte egyszer onnan a messzeségből megtér hozzá valaki, kit szíve hívott el, onnan az ég magasából, világnak rejtekéről.

Szívében-lelkében fénylő dallamok szólottak. Az erdőben sétálván, madarak zengték körül, s ez újra és újra eszébe juttatta az ég kék színét, szíve álmait, a békéről, az egységről....minduntalan ekkörül jártak az érzelmei, gondolatai. Valahogy így:

 

Erdőt járok,

Táncot járok,

Hűs patakon rád találok,

Hej rege rejtem;

Hej rege, életre keltem.

 

Erdőt járok

Réten hálok

Hűs csillagég alatt

Reád várok.

Hej rege rejtem;

Hej rege, életre keltem.

 

Erdőt járok

Virágzó tisztást találok,

Ott Éggel eggyé leszek,

Kelő napnak fénye leszek,

Hej rege rejtem;

Hej rege, életre keltem.

 

Erdőt járok

Tenger színén, s mélyén járok,

Hullámból hullámba térek,

Hozzád kísér az ének,

Hej rege rejtem;

Hej rege, életre keltem.

 

Erdőt járok,

Visszatérnek

Régmúlt világok,

Fénynek sugára vezessen,

Égnek Csillaga szeressen

Hej rege rejtem;

Hej rege, életre keltem.

 

Ezt dudolászta, míg merengett az Ég felé fordulván, szívét megnyitotta, karjait kitárta, s hagyta, hogy a lágy szellő cirógassa orcáját, fújja szét lágyan omló hajtincseit. S mikor feljött a Hold ezüstszín ruhában,  visszatért otthonába, gyertyát gyújtott, imát rebegett az Ég Apjához, s Anyjához, majd álomba szenderült.

vége :) Rita
2012.02.07.