Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Csillagtündér meséje

Csillagtündér meséje


Egyszer volt, hol nem volt...hetedhét határon túl, a csillagos tengeren élt egyszer egy icipici tündérlányka.

Ez a picike lány egy virágkehelyben lakott, egy nagy tó közepén, esténként ebben a virágban szenderedett álomra, s reggelente a virág szerető ringatása ébresztette.
A napocska cirógatta, mikor a kis orcáját a vízzel mosta, s arany hullámzó tincseket varázsolt a hajába, amit aztán a gondos kis segítői, a madárkák be is fontak.
A tündérkének pici szoknyája volt, aranyos kis topánkával, pici fehér blúzzal. A hajában minden alkalommal egy szép hajpántot is illesztett.


11539585_790245941091104_8406371311522049909_n.jpgAztán elindult a kis ösvényen a többi tündérhez, akik már szeretettel várták, s kedvesen fogadták.
Mikor minden tündérke együtt volt, leültek a kis asztalkákhoz és neki láttak a reggelihez, az ezüst kis csészében holdfény volt, s aranyos napsugárszirmok díszlettek a kis tányérokon. Nagyon laktató reggeli étek volt ez a picinke tündéreknek, hamar kiürültek a csészék és tányérok, gyorsan megteltek a kis bendőcskék.

Eztán kezdődött a Nap.

A kis tündérlányok és tündérfiak elmentek a rétre táncolni, s tánc közben, mint a fürge kis méhek a földön, összeszedték a virágok csillagporát egy varázstarsolyba. Ezen a réten nem közönséges virágok nyíltak, hanem napcsillag virágok. Aranyos csillogásuktól csak úgy szikrázott a rét míg a szem ellátott.
Munka közben nagyokat kacagtak a tündérkék, mikor a Napocska az égszegletéről huncutságokat mondott nekik, a nagy sürgésük közepette.
S hogy mik voltak ezek a huncutságok?

Pl. az egyik kis tündér nevével rímes mondókákat kötött össze sugaraiból, ezeken aztán mind jót nevettek.

 
                  Dimbes-dombos réten nyuszi ült egy széken,
                  ugrott kettőt, hármat, tündér Ilus láttad?
                  Kapd fel gyorsan a szoknyád, kergesd meg a
                  nyulacskát! 

                   Kincső -kancsó, kendő, felborult a teknő
                   volt benne egy béka, ugorj vele még ma!



Néha megesett az is, hogy a nagy igyekezetben egyik-másik tündér elbotlott, s hogy ne legyen bosszús, a Nap odahívott egy csillagot, akit Kacagtatónak hívott, hogy vigasztalja meg a pórul járt tündérkét. Gyorsan felsegítette a kis apróságot Kacagtató, s varázsverset mondott a sajgó részekre, amitől az hirtelen meggyógyult.

Így:
"Csiribiri rozmaring, ami fájt, már nyoma sincs."

vagy:
"Csiribiri szalmaszál, mindjárt gyógyul nem is fáj.

Aztán segített a szétszóródott csillagport is összeszedni a kis tarsolyba.
Mikor vége volt a csillagpor gyűjtésnek a fényességet egy nagy szakajtóba öntötték, s mikor beköszöntött az Öreg este, a Holdat ezzel a porral fürösztötték meg, hogy éjjel szépen tündököljön, akár a Nap.

Eztán jött a játék idő. Körtáncot jártak a csillagmuzsikára. Kis kaput formáltak a karjukkal és mindenki átbújt alatta, aki a játékban részt vett közben énekeltek:


Bujj-bujj csillagág
Nap kinyitja kapuját
bujj át, bujj át rajta
csillog az Ég alja.

Bujj -bujj csillagág
Hold kitárja kapuját
bujj át, bujj át rajta

csillog az Ég alja
ugorj egyet: hopp!

Majd az Égre szökkentek a Nap mellé és a csillagokon táncoltak. Az Ég csak úgy csengett bongott a szép csillagmuzsikától, amit az aprócska lábak hívtak életre.

Az öreg bolygók közül volt egy Csodavén névre hallgató öregapó, aki ennek a muzsikának nagyon nagyon örült. Tudta, hogy ilyenkor a kis tündérkék járják a világot, s lesik az embereket a földön.
Minden pici tündérnek volt egy földi családja, akihez rendszeresen látogatóba járt. Megnézte hogyan él a leendő anyukája-apukája. Megsimogatta a szívüket, hogy azon finom melegség érzés ébredjen, hogy őt, a kis tündérkét majd szívesen fogadják. Olyan volt az emberek szíve, mint a virágkehely, amiben az égi tavon aludtak.

Mikor visszatértek, finom meleg ebéddel várták őket, amiből jóízűen falatoztak. A legjobban az ebédben a süteményt szerették, ugyanis az olyan édes volt akár a tej s mikor az utolsó falatkát is lenyelték, hirtelen olyan álom lepte meg a szemüket, hogy nem bírták nyitvatartani. Egy nagy fa árnyékába húzódva aludtak, aki a leveles ágaival takargatta be őket, hogy ne fázzanak.
Mikor az utolsó pille álom is tovalibben a szemecskéjükből, felkeltek, lesimogatták az álmot az orcájukról, nyújtóztak egy nagyot, majd megitták a finom violaszínű virágnektárt, ami a közös asztalkán várta őket, elropogtattak mellé némi tündérkekszet, amit a Nap sütött nekik személyesen s elindultak egy másik rétre, ahol gyöngyharmatot gombolyítottak, egy különös vattapamacsvirágból, ebből a harmatból készült a picinyke ruhácskájuk. A virág már csak azért is különleges volt, mert míg a tündérkék dolgoztak kedves muzsikával szórakoztatta őket. Szebbnél szebb dallamok szólaltak meg a fuvolán, hárfán, cimbalmon, hegedűn és klarinéton.
Violetta tündér, aki sosem vált emberré, készítette egyhatalmas rokkával a fonalat az összegyűjtött harmatból. Egy szempillantás alatt ezüstös fonalat sodort, a fonalat felgombolyította, majd kosarakba rakta. Volt két macska segédje is akik nagy kedvüket lelték a munkában. Minden alkalommal dorombolva hízelegtek Violettának, aki aztán rájuk bízta a munka egy részét. Doromboló és Cirmogó nagy kedvel dolgoztak.
A tündér két pálcája segítségével kötötte meg a kis ruhákat. Szebbnél szebb darabok kerültek ki a kezei közül. Az aprócska tündérek szívesen válogattak belőlük, hogy megtalálják a hozzájuk leginkább illőt.

Volt, aki virágmintás hosszút szerette, akadt, akinek a rövid pörgős volt a kedvence. Persze a fiú tündérekről sem feledkezett el Violetta számukra is készített nadrágokat, ingecskéket. Mikor készen volt a munkával Violetta elhívta a kis tündéreket, hogy válasszanak maguknak egy minden téren megfelelő ruhácskát, hímzett fehér blúzt, szoknyát, inget, nadrágot. Mikor megvoltak a választással, mégy egy aprócska ajándékot rejtett a szálak közé. Egy picike csiszolt kristályt.
Ez tette igazán széppé és egyedivé a ruhát viselője számára.

A hosszú dolgos nap után a kis tündérkék elfogyasztották a vacsorát, mézes kalácsot és tejecskét,melyet a tejútról hoztak egyenesen, frissen, habosan, melegen, majd mindenki megkereste a virágkelyhét,
megmosdott a kristálytiszta vízben, megtörölközött az apró törölközővel, felöltötte az esti ruháját, s kényelmesen belefeküdt a virágkehelybe.
1377151_10151706991941299_2025957281_n.jpg
Mielőtt elszenderedtek volna a Nap és a Hold odabújt hozzájuk végig cirógatta aprócska rózsás orcájukat, csókot adott a homlokukra, éppen úgy, ahogy a földi családjukban majd az anyukájuk és az apukájuk teszi ezt esténként.
A kicsi tündérek hamar álomba merültek, álmukban a földön jártak, s aprócska szívüket összesimították a szüleikével, olyannyira, hogy el sem lehetett választani őket többé egymástól.

 

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed....nézz az égre :)

Édesanya
(Petrovics Rita )
Képek forrása: internet
az mesét csak teljes terjedelemben forrás-szerző megjelöléssel használható fel, adható tovább.
köszönöm!
2013.12.01