Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A pillanat törékenysége, egy beszélgetés töredékei

2012.05.13

Elmerengtél már azon mennyire törékenyek a pillanatok....beleolvadsz valamibe, eggyé leszel vele. S aztán egy óvatlan percben kizökkensz és ott maradsz az ürességben, szinte kong....és ilyenkor nem érted mi van, hová illan a varázs? És hogyan kerültél bele? Mi ez az erő ami felkap és megpörget?

Az a perc is amiben éppen Veled vagyok tűnékeny csupán, mégis telve van érzésekkel, érzelmekkel. Itt ülsz velem szemben, nézed a szemem, vizsgálod az arcom, próbálod meglátni a lelkem, elérni, de mégsem megy. Aztán mikor megnyílik a szívünk, s a kapcsolatunk több lesz mint kiváncsiság, nem lesz benne annyi 577510_344517708937047_100001364619695_821620_93351938_n.jpgmiért,s  nem lesznek falak, már más lesz, mikor összetalálkozik a tekintetünk, mert ekkor nyílunk igazán egymásra.  S, ha igazán egymásba nyílunk, akkor összeér kettőnk valósága, kettőnk lélekvilága. S ilyenkor elérjük egymást, igazán elérjük. De vajon meddig tart ez? S minek nevezzük ezt a varázslatos pillanatot, mikor egymásban vagyunk s a lelkünkkel kapcsolódunk. Csak beszélgetünk, nem több.  De mégis valami bújkál a levegőben....valami megfoghatatlan ősérzés....az összetartozásé, igen, talán ez a legjobb szó erre.

S mennyire visszavágyjuk, minden kapcsolatunkban ezt a misztikus pillantot ezt a kapcsolódást szeretnénk újra és újra elérni.....van aki ezt hívja szerelemnek...s kergeti kapcsolatról kapcsolatra, s képtelen megállni....vagy folyton folyvást igyekszik visszacsempészni ezt a vibráló energiagömböt.

Mikor kértem az angyalaimtól, hogy lássalak jól meg is állapítottam: igen Rád vall, ahogy vezetsz....telefonálsz a kanyarban, miközben váltasz és még engem is végig mérsz....nem rossz :) s közben mikor már az egyenesben vagy úgy száguldasz, hogy még nézni is sok....pedig piros a lámpa.

S mikor találkozunk újra kicsit közvetlenebbül, nem érted min mosolygok, ha rád nézek....ó persze ez titok volt, hogy rád ismertem....az én titkom. Te csak láttál valakit átszaladni az úton, a hóesésben, aki megállt és rád nézett....nem is értetted talán...mit kell rajtad nézni...

Te mit gondolsz a pillanatról, mond?

Komolyan gondoltad, hogy én nem tudtam kit látok???? Nagyonis tudtam....és jó volt a pillanat, látni a hajadra hullt hópelyheket, s egy kis meglepetést a szemedben....és a riadalmat is -te jó ég mindjárt elüt-

Szépek a felismerés pillanatai....ebben érted meg igazán miért vagy, vagy miért vagyunk egymásnak....ebből tudsz tovább lépni a fejlődés spirálján. Mi több kéz a kézben haladunk a csillagösvényen. Tudod ezt én így hívom. Szeretek Veled a pillanatban lenni, kettőnk pillanatában. Remélem tudod szeretem Veled a pillanat minden varázsát át- és megélni!

Így beszélgettek Ők ketten....miközben révetegen olvadtak egymás lelkeibe, a pillanatba mi vonza őket egymásfelé szüntelen.

Rita

2012.05.13.