Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Rajnai Lencsés Zsolt

2011.09.30

Rajnai Lencsés Zsolt

Mécsvilág

Éjszaka van, mégis ragyog az ég…
Az éjgömb, mint vén ószeres szórja szét
ezer fénylő kövét, gyöngyét…

Én meg csak nézem. Bódítón lebeg
felettem a végtelen mécsvilág…
Rezdülget, sóhajt a mennybolt,
s némán domborítja elő a szép harmóniát…

A csillagok, mint százmilliárd tompa fényű szög
- mi szikráz és sziporkáz -, mind ezüstbe,
aranyba öltözött…

Kíváncsi érzékeim, – huss, közéjük rebben…
Magam sem értem hogyan, mégis
érzik tisztán az érzékelhetetlent…

Égi rejtjeleken lépdel kóbor-csonka lényem
általrezdülve vén időn, s a földig hajló téren.
És mint aki túllebeg minden enyészen,
- egy istenszerű lényben olvad fel egészen….

 

 

Azt hiszem

Azt hiszem, szeretlek…
És szeretni tanullak!
El, már nem engedlek,
mert szeretni akarlak!

Választlak tégedet tisztán,
mert úgy akarlak!
Hozzád köt szavam, tintám,
s benned gazdagabbak
érzéseim, a hitem és gondjaim.
Alkossunk, ne másból,
hanem csak egymásból
egy új létezőt, a “MINKET”,
s hordjuk szabadon e boldog bilincset…

2009.08.07.

 

 

 

 

 

forrás: http://rajnainet.hu/rlzs.blogspot.hu/ ( a szerző engedélyével)