Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Pálfi Zsolt; Úgy gyere

2013.11.10

oleles.jpg

 

Úgy gyere

Úgy gyere, mint sivatag homokja
szaladva bucskázz még aranyló sejtjeim
csillagkapujában, izz szikrázva hullj
csillám cserepeid szélbe kiáltom.

Égj bennem, már mindegy nékem
légy bár húsomat hamvasztó tüzem
pokolbéli tüzes menedékem
vagy szemerkélő csöndes éltem.

Súgj halkan, ordítson bennem
darabokra zúzd, elszürkülő csöndem
szenderedj szomorú szempillámon
kebleden pihegjen tejes álmom.

Alázattal alázlak, vigyázva
keserű pirula sodródtam sorsodba
selyem pilláid bíborszín bársonya
rám nehezül, elragad, verem az éjszaka.

Színarany remegésbe tünékeny oltlak
bőrömmel, eleven lepel, takarlak
csont-sűrű véremmel mohón itatlak
ha zuhannánk, nem félek, elkapsz
s elkaplak.

Úgy gyere mintha mindegy lenne
mintha az ég a földdel szakadna egybe
úgy várlak, ahogy az Isten adott néked
messziről hallom szíved színeit,
dalt fonnak lépteid, szépségesen szépet.

Pálfi Zsolt 2012.11.28