Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Feltétel nélküli szeretet..........

2012.04.07

Feltétel nélküli szeretet....




Éden a vízparton ült. Arcát a nap felé tartva kitudja hány órája….Mindegy is!
A puha füvön lépteket hallott, és egy finom női hang megszólította.
... -Szia! ne haragudj, szórólapokat osztok, elfogadsz egyet.
Édennek szikrázott a szeme, hosszú idő óta most nyitotta ki először.
-Köszönöm.
-Hallottál már Jézusról, és a Szent lélekről? Kérdezte az Idegen.
-Igen hallottam, és Te hallottál már a feltétel nélküli szeretetről?

Az idegen hittérítőnek felcsillogtak a szemei, örült, hogy partnerre talált nagyszerű misszójában a vízparton.

- Mit gondolsz a Szentlélekről? Kérdezte az Idegen.
- Azt gondolom, a Te lelked a gyereked lelke, az én lelkem a férjeink lelke és minden ember lelke egy lélek, és semelyik sem felettébb való a másiknak.
- Ha rangsorolni kellene az életedet akkor ki állna az első helyen?
- Én, saját magam, aztán a párom aztán a gyerekeim, aztán mindenki más.
- És Isten? Kérdezte a Nő. Nálam Isten van az első helyen, de fizikai értelemben egyet értek veled mert a Férjem van nekem is az első helyen Isten után.
- Isten bennem van. Így az első helyen áll, az én Isteni mivoltomban. A férjed áll az első helyen? Isten után? Aztán a gyerekid? És hol vagy Te? De nem is válaszolj, had kérdezzek most én valamit tőled te idecsöppent kedves női lélek.
- A férjedet feltétel nélkül szereted?
- Igen a feltétel nélküli szeretet az amit Jézus kért tőlünk. Én úgy szeretem a férjemet.
- Képzeld el, hogy egy nap szerelmesen hazaérkezel hozzá, már a ház előtt vár, örülsz neki, hogy ott van, hogy annyira hiányoztál neki, hogy lement a ház elé hogy előbb megölelhessen. Kézen fog. – Sétáljunk Kedvesem.
És elmondja, hogy mindennél jobban szeret téged és tiszteli benned mindazt aki vagy, de megismerkedett egy Nővel akivel úgy érzi dolga van. Misztikus találkozás, és találkozni fog vele.
Az idegen nő értetlenül és ijedten nézett Édenre.
- Az én férjem ilyet sosem tenne, szeret engem, és az bűn lenne, nem engedném neki, hisz akkor segítenék neki bűnt elkövetni!
- Várjál! Feltétel nélküli szeretetről beszélgetünk! Azt mondtad így szereted őt.
Tovább mesélem. Találkoznak, egyszer, kétszer. Tudsz róla, azt is tudod, hogy kellemes a társasága a nőnek és azt is hogy kívánja.
Majd eljön egy nap amikor beül az autóba és elmegy hozzá. Mit teszel?
A térítő Nő zavartan ült a vízparton és figyelt. Nem tudom, nem viselem el, nem értem meg, ha engem szeret…..

Téged szeret! Ezt tudod! De kell neki ez a találkozás. Azt mondod bűnt követ el. De mi a bűn? Az ha birtokoljuk a másikat, kicsikarjuk belőle a hűséget, szeretést, kapcsolódást, vagy ha elengedjük, mert nem a miénk? Mi bűn az, hogy a társad őszintén megosztja veled a leg bensőbb vágyait élményeit, érzéseit, mert hisz benned, bízik benned, és megéli azt ami kell még a belső útja járásában, vagy az, hogy semmit nem mondva, gúzsba köti magát és minden éjjel úgy alszik melletted, hogy a lehetőségre, gondol vagy, még rosszabb elmegy, hogy semmit nem tudsz róla?

A Nő átszellemült arccal nézett Éden válla felett el és tekintetét belefúrta a férje szemébe aki a szökőkútnál ücsörögve nézte feleségét „munka” közben.
Majd megszólalt:
- Én erre nem lennék képes, én nem bírnám elviselni, belehalna a lelkem. Én Őt úgy szeretem, hogy tudom csak az enyém.
- Ez a Jézusi feltétel nélküli szeretet?
Elárulom neked, a Nő én vagyok, azért ülök itt a parton a napsütésben, mert a férjem, épp egy másik városban, egy másik Nővel, egy másik úton ( a sajátján) éli meg azt amire szüksége van. Amire szükségünk van ahhoz, hogy feltételek nélkül, egymást tudjuk szeretni magunkban és magunkat a másikban.
-Tudom mire gondolsz!
Igen nehéz, de süt a nap, fodrozódik a víz, nyílnak a mandulafák, a világ épp olyan mint tegnap délután, a dolgok történnek, és mennek a maguk természet által megalkotott útján. A mandulafa rózsaszín virága rajta csüng a kicsi kis ágon, majd mikor eljön az ideje és egy finom meleg illatos szellő megérinti, lehullik, elengedi a többi szirmot és kacagva végigrepül a víz felett ölelkezve az édes szellővel ami magával vitte, ha ott maradna lenne e ősszel mandula a fán?

Az Idegen Nőnek megteltek könnyel a szemei.
-Te Isten gyermeke vagy! Mondta
-Mindannyian azok vagyunk!
Mosolygott Éden és elfordította arcát a nap felé, mire kinyitotta a szemét már nem volt ott a térítő, csak egy szórólap, Isten egyházának híveitől, rajta egy telefon szám, egy név és egy szó.
Köszönöm.

Kovács Anikó -Anidúla-

Meg kell vallanom, az én szemem is könnyes lett....:)) bár nem vagyok hittérítő....DE adódott már hasonló szituáció az életemben-életünkben.... és még biztosan lesz néhány, az élet már csak ilyen :)