Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Isten hozott!
Szeretettel köszöntelek
CsillagRéten! 

heart

  Kedves Olvasóm! Kérlek, ha az oldalról verset osztasz meg, légy szíves tisztelj meg azzal, hogy a forrást (csillagrét eoldal) és a szerzőt (Petrovics Rita) is feltünteted. Kérlek, hogy hiánytalanul tedd közzé őket. 

Ezt az oldalon megjelenő MINDEN ÍRÁSRA, TARTALOMRA vonatkoztasd!

 antalvali.com/egy-reg-vart-talalkozas-tortenete-lenokaval.html

Az oldalon megjelenő blogbejegyzéseim:
http://antalvali.com/blog/asztma-szezon-hurutoldas.html

http://antalvali.com/blog/takaritas-vilagnapja.html

http://antalvali.com/blog/gyogyito-szer-etet.html
 

Megjelent versek:

  napielemozsia.hu/magazin/13-2014-marcius#.UygvT9gX7Fw

  napielemozsia.hu/magazin/12-2014-februar#.Uvfx0IW3tUQ

Mikrofonvégre kaptak, az érdi híradósok :)
10. perctől.


 


Öt elem meditáció, kezdjük jól az évet

"Az elméd egy táncterem, dévák és angyalok játszótere. Csak változtasd meg elméd zenéjét, és figyeld, ahogy eme lények pajkosan előtáncolnak." (Szvámi Véda)


soulmate3-300x280_thumb.jpg

Templomi csend

Magamra próbállak,
avar hullásában, fanyar
kénes illatban, olyan, mintha
enyém lennél, de mégsem
illeszkedsz tavaszi lelkem
zsongó zivataraiba.

Aztán ellöklek, messze le
szakadék gyomrába
sikolyod hallgatom, mégis én volnék?
Olvad bennem hangod rezgése
s ahogy a fülledt nyári lég
hajamba kapsz, s hajlataimba

frissességet ölelsz, kéken.
Enyhet adsz, pedig távolba toltalak
én volnék mégis, kérdem magam?
Újra szólítlak, est csillagából,
hold harmatjából, téli lelkem szakadó
hóesésébe könnyeden, bár félve lépsz elém.

Megjöttem -csilingel hangod
fenyőerdők fanyar otthonillatával
fogadlak, mint levetett kölcsön adott
kabátot, újra magamra öltelek.
Szűk lett a lét benned, állapítom meg
csalódottan s küldenélek

Újra, de látom reszkető lelked
ahogy lánggal próbál égni még
szakadatlan szerelemmel felém s az Ég felé
itt tartalak, holdba, napba fonva
mint ég a föld lelkeit, összeszorított
öklömben vágy van, s résnyire

nyílott ajkamon sziszegve préselem ki
szavaim, szűk vagy és élhetetlen
idegen és kívánatlan, s mégis hiányzol
ha messze vagy, némán nézlek
az olvadó gyertyafényben, fahéj illatát
hintem méznek a levegőbe körénk

barnán, forrón. Tekintetemben egy
fekete kávé képe nyílik, illatát érzed
s vágyva olvadsz bele, látod
a részem vagy mégis, szűken
némán, ahogy az éjjelben a nappal
szegve érces, veretes, Égi arannyal.

Fércelt lelkeink megtűrik egymást
mint macska a kutyát, ha egy gazda
őrzi őket. Foglak néha, vagy ölellek
s van, hogy eztán te küldesz messze, haza.
Távolba arcom sziluettje elmosódik
s kapsz utánam, kétségbeesetten:

Ne!! Ne!! Ne menj mégse!!
Így ülünk meg mi ketten, a templomi csend
magasztos Istentisztaságában
mint a fehér hó, a hegyek magasában.
Az olvadásban kékség és kétség
nyílik, enyém vagy tiéd, már mindegy is.

2016.08.06.



eletkapu.jpg

Zsivajba zárt csend-élet

Törékeny testbe zártak
jeges páncélt vetett rám
az idő.
Fedetlenségben csak
félve mutatom magam.

Feszült tekintetemben
dac és kiáltás pihen
érte, miatta, általa
s szűköl, mint vadállat, hogy:
segíts ki innen!

Sebeim rianás árkaként
hasadnak lelkemen
a mély, süket csendjében
a nő teste úszik elém.
Szerettem valaha;

De elvetélt bennem
s helyét elfoglalta a
révület, mi meddő
s nélküle nem terem más,
csak fagyott kiáltás.

Közel viszem hozzád
széttört életem jéghegyeit
és magányom zárkáját
fagyos, megbántott
dacos mivoltomat,
hogy:

Láss bennem mást,
te átkozott Angyal,
a karcon és sebeken túl
azt, mit Magamba temettem:
Fényes lelkemet!
16.07.16
Kép: Sivák Enikő Asha.



13237676_1060873900614898_5880173019394070821_n.jpg
Insomnia....

Álmatlan holdban
ring valami sejtelem
titkos fénye dúdol
lelkedben zilált
békét teremt.

Kapaszkodsz fel
valami létrán
az ég tetejére,
hol hangosan,
hol némán s ha elérted,
mégsincs vége.

Álmatlanul révedve
a szellemed tétován
ring, táncol a holdfényen
a Mindennel,
miben a Semmi a kincs.

Hét rét hajlik az égbolt,
recsegve feszül
a csendes éjszaka,
mint vágy elsimul a tájon,
ahogy tested vonalán
a nyíló szerelem megtér,
haza.

Az idő idelenn pereg,
fönn a magasban jár
az élet végtelen
s mégis véges
szívverés résében
Az Isteni Egy a vár.

Szellemben láng lobban
tágul a tudati tér
csillagok fénye suhog
általa ősiséget nyit
benned a vér.

Álmatlan feszülésben
szűkké nyílik a kint
belül tágas a perem
horizont vonalon
kaleidoszkóp villan
s látomásaidban
az ördög is kincset jelent.

Álmatlan holdban
ring valami sejtelem
titkos fényt dúdol,
mi lelkedben
folyékony veszedelem,
elér a kezed
nagyon messze
a végtelenben
ki tudja ki-kit ölel?

16.06.12




12998701_810524565720893_2721231321896146823_n.jpg
Végzet

Végzet hullámain ringatózom
ködös révedésben
téged látlak magammal:

Eggyé válunk a Nappal.

Végzet hullámain ringatózom
csókok végtelenje ring
mézen ajkamon.
Szerelem lángja lobban
nyílik szívemen a hajnal
s köpönyeget vet
törékeny vállamon.

Végzet hullámain ringatózom
téged látlak magammal,
Ladikon úszik a pirkadat
Utat nyit a holnap
végtelen sorsfonattal.

2016.04.16


12717896_802703539836329_7012677947762913311_n.jpg

Tornádó

Tornádó söpört végig szívemen
amikor megláttalak,
Tornádó söpört a szívemen, amikor
elhagytál.

Tornádó volt a szívemben
amikor én hagytalak el,
tornádó tombol szívemben
mikor rád gondolok.

Tornádó hevesen csap szívembe fel
amikor a szépre gondolok
tornádó sírva, könnyezve tombol,
amikor arra gondolok, hogy szerettél;

De tornádó víg fényveréssel és tűzzel
lobog szívembe,
mert tudom, hogy szeretsz.
2016.03.31

Irsán Édua Dóra sk (11 éves) "kicsi lányom" verse

A mai különleges napra egy különleges verses elbeszélés:
12718317_1015711998464467_8651947132086329506_n.jpg12803112_1016227595079574_2428248688567464213_n.jpg




 

 

 

 

 


Anyu nyelve néha édes, néha ferde

Anyika, mondj mesét, tudod azt, ahol a maci a vízbe esik, aztán mondj olyat is, ami Rólam szól és mások nem ismerik. Anyika....tudod izlékeny lett ez a gombóc, rajzolok az asztalra vele inkább egy kövér egeret; Nem, a számba nem teheted! Anyika, Te mától nekem Lenóka vagy, csak pislogok, alig értem, mit a lányom ANYAnyELV címén elébem ad. Anyika...Lenóka...izlékeny... Kitől s honnan valók ezek a szavak? Tudtad-e, hogy van fekete generáció? Én sem, pedig ha tudnád mi az... Nem, ne hidd, hogy ez valami zombi sereg, csak a mobil-reklám és egy otthoni játék keveréke ez, ijesztő, mi? Pedig logikus... De ez még mind semmi...képzeld van, ha szomjas annyit mond csak: Innis vagyok! Értem én oké, ha lehetsz éhes az innis voltaképp töklogikus. Jah igen, a lekvárt liget és fővámpír ezek közterek, a gyereklogika olyan cuki, olyan édes, a szavakban értelmet lel, ha nem talál, keres. Szóval....a gyerek nem kérdés tanítja a szülőt, hogy ne írj már ki minden betűt a csetbe, mert uncsi, meg különben is minek leírni, hogy valami, ha vmi is lehet, logikus ez is, felnőttként is értheted. Arany anyanyelvünk így perlekedik velünk, fiaink, lányaink nyelve hegyéről máshogy cseppen a szó, mint nekünk. Hiába, semmi sem a régi, s ez a jó, a mai világban, minden változó. Nem, nem tiszteletlen, ugyan... az okostelón írni, tényleg lehetetlen rendesen.
Kattog és pörög a nyelv, oda már a “por es hamu vagyunk”... Mára már kész az új halotti beszéd “Pr. hmu vunk”. Csak legyen majd ki érti, 100 év múltán a rövidre zárt szavakat, lehet szótár kell mert jövőre a szó helyett csak egy betű marad.
2016,02.29
kép: sk és Magura Zsuzsi


10455227_10204175889952469_3080030189483263868_n.jpg

Egy csepp csepp

Egy megnyúlt cseppben
őrzöm a titkomat.
Egy cseppben, a valót,
az arcomat.

Egy cseppben, miben
a Minden ragyog,
szívritmusát érzem s benne a
lobbanó holnapot.

Egy csepp csepp
ezüstös varázs, holdfonatban
csendülő napragyogás:
gyertyameleg és tudás.

Egy megnyúlt cseppben
őrzöm titkomat
homlokráncban nyíló
virágokat.

Egy csepp, olvadó jégcsap
csupán, szökött meleg
lelkem fokán, hegymagasán,
talált magány.

Egy csepp, könny és mosoly
pergő emlékszirmok
fagyott ködmúltamról
zengőn rólam dalol.

Egy csepp, benne Él a Minden
hiánya a NINCS
Tengelye a dualitás
fekete fehér, csak meg ne tudja más.

16.01.10




sivak-eniko.jpg
Meztelen lábnyom

Lopott tekintetben holdsugár időz
lágy ringása selyem.
Lopott érintésben siklik csillagok közt
az idő, végtelen.

Meztelen lábnyomon, a semmiből
ered az ember.
Részekre foszlott lelkén a jövő ring
szívén szerelem-köveket görget az idő.

Karma sáljába burkolózva
természetes fény nyílik
robbanása szemek világát veszi el;
Vakon repül mind ki lát.

Kék az éj, lobog a semmi tova
odázott alkalmakat gördít
a minden, nem tudni hova.

Lopott tekintetben holdsugár időz
lágy ringása selyem.
Lopott érintésben siklik csillagok közt
az idő, szüntelen.

15.10.21.


10445529_863414583689090_1632914802735572991_n.jpg

Elszakadt időhúr

Az idő elpattant húrjain játszik a képzelet
időtlen homokszem tág térben elpereg,
hurkolt folyamban lüktet a szív-menet
színlelt örömben fakult érzelmek díszlenek.

Hullám sodrán csillogó fényözön
lüktet a tér, nincs más csak vízözön,
Hold csillan szemedben, ott pihen
érzelmek, érzékek, fényesen.

Tág térben, tág világ, úttalan
résében egy mag van, szótalan
áradó hullámán csend terem
fokozódó lélegzet, szüntelen.

Elpattant húrok közt szél suhan
fák ágai közt kúszó, örvényfolyam
átkarol, felölel a végtelen
csendhangon ringat, hogy megpihenj.

Folyékony tűzfolyam kavarog
heves lángjában fényesek a magok
hasadnak, oszlanak, teremnek
szívedben erőként pihennek.

Az idő elpattant húrjain játszik a képzelet
valóság percein életképek függenek
láncokban pereg le szemenként
pilládon megülő holdfényként.

15.09.20.

 

Nagyurak

2016.06.30

 

Emberke keresi a boldogságot

2016.06.21

 

A Holdmadár

2016.03.29

 

Szoptatás és masszázs

2016.03.10

 

SZER-ELEM vagy Szerelem?

2016.02.10

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Női életkör | Hozzászólások: 0